A furcsa találkozás (Tokio Hotel)

-Tommal veszekedik. Tom bevágta a hisztit, mert nem találja a kedvenc gitárpengetőjét és anélkül nem hajlandó játszani.-Magyarázta Gordon. Én és Dóri összenéztünk.
-Jól van. Ha ilyen vagy hisztizz magadba.-mondta Bill németül és rávágott egyet az ajtóra. Mivel németül beszélt én és Dóri nem értettünk ebből semmit és Gordonra néztünk. Ő gyorsan elmagyarázta.  Bill elindult felénk. Mindkettőnket fel lökött miközben elhúzott mellettünk. Dóri jól utána kiabált.
-Mivan! Most mért minket kell fellöknöd?
-Próbálkozz a WC ajtóval. Akkor talán még a tesódhoz is bejutsz!-mondtam én is utána. Persze Bill egy szót nem értett az egészből. Gordon nem szívesen de tolmácsolt. Bill visszajött.
-Entschuldigung.(jelentése: bocsánat)-mondta. Még mondott hozzá valamit. Mi nem értettük úgyhogy Gordont néztük.
-Azt mondta hogy segítsetek neki megkeresni Tom pengetőjét.-mondta Gordon.
-Bitte.(jelentése: kérlek.)-Mondta még hozzá Bill. Én és Dóri bólogattunk. Elkezdtük a keresést.
-Nem lehet, hogy a buszon van?-Kérdezte Dóri. Odakinnt volt egy nagy busz. Ezzel jöttek a srácok és a haverjaik akiket hoztak erre a "privát" bulira.
-Nézzük meg.-Mondta Bill, németül. Persze Gordon mindíg tolmácsolt. Felforgattuk az egész buszt. Minden ülés alatt megnéztük.
-MEGTALÁLTAM!-kiáltott fel Dóri.
-Ööhm...az nem az...az egy papírcetli. Először nézd meg.-oktattam ki Dórit. Ő végig csak nevetett a hülyeségén.-De ez itt már az!-mondtam és felkaptam a pengetőt az egyik ülésről. Oda adtam Billnek.
-Ididóta Tom...Csodálkozik hogyha elveszti a pengetőjét. De ha talán nem a zsebébe tenné...-mérgelődött Bill. Én és Dóri elkezdtünk nevetni ezen. Bementünk. Amikor bementünk és meglátták, hogy nálunk a pengető elkezdtek tapsolni. Én és Dorcsi (Dóri) elkezdtünk mosoloygni. Bill bekopogott Tom-hoz és Tom kinyitotta az ajtót. Bill a kezébe nyomta a pengetőt.
-Gyere sokész! Kezdjük mert szétszednek...-mondta és elrángatta a tesóját. Oda állt elénk.-Amúgy ők a segítőim és a magyarok akik nyertek.-mondta. Persze mi Dorcsival nem sokat értettünk belőle. De a lényeget megértettük.
-Danke mädel.-Mondta Tom.
-Ööhm...bitte.-mondta Dóri bizonytalanul...
-Az a kérlek...a szívsen az a gern.-mondtam. Nem vagyok németes, de Dóri se az. Kicsit tudunk németül.
-Jah igen...-mondta Dóri és a fiúkhoz fordúlt.-Gern.-a fiúk éretlenül néztek ránk. Dóri Gordonra pillantott.-Te...már megint rosszul mondtam?-kérdezte.
-Nem csak gondolom nem értették a magyar beszédeteket.
-Azzal semmi baj.-mondtam viccelődve.
-Gyertek lányok. Álljatok be legelőre.-Mondta Tom és csuklón ragadot. Bill is így tett Dorcsival. Mi beálltunk legelőre. El is kezdődött a buli. Rengeteg számot játszottak. Az utolsó a SCHREI volt. De előtte Bill kiment inni. Dóri előkapta a telóját és utána ment.
-Szia. Te is kérsz inni?-kérdezte. Gordon nem volt ott hogy fordítson. Bill Dóri felé mutatott egy poharat. Dóri megrázta a fejét. Bill gyorsan ivott és ment vissza. Mikor a folyósón voltakk elkezdődött a SCHREI zenéje. Dóri elkezdett kamerázni. Bill felért a színpadra. Én hátramentem Dórihoz. Felálltunk egy-egy székre és onnan néztük ahogy játszanak a fiúk. Bill egy pillanatban bedobta magát a közönségbe. Végig adogatták, a korlátig. Ott felmászott az "emeletre" és onnan énekelt. a szám végén Bill annyira kihajolt, hogy majdnem kiesett a korláton kívülre, de mindenki aki mögötte állt megragadta és visszarántotta. A banda rombolt, mindenki naon jól érezte magát. A "koncert" végén betettek valami némt zenét és elkezdtek táncolni és bulizni. Bill, Tom, Georg és Gustav odajöttek hozzánk. Bemutatkoztunk egymásnak és megtaláltuk a közös nyelvet. Angolul beszéltünk tovább. Nagyon jól elvoltunk. A fiúk leültek a kanapéra és nekünk nem hagytak helyet. Gustav már éppen fel akart volna állni, hogy legyen helyünk de én intettem neki, hogy nem kell. Dóri és én beültünk Tom ölébe. Se szó se beszéd. A többiek elkezdtek nevetni. Tom értetlenül nézett majd egy gúnyos vigyor jelent meg az arcán. Gondolt egyet és felpattant. Persze mi a földön landoltunk.
-ÁÁÁ-sikítottunk Dórival. Tom csak nevetett, majd felsegített. Gondolkoztam rajta hogy álljak bosszút ezért. Dóri is valami hasonlón gondolkodhatott. Georg ezt észre vette.
-Mielőtt Tomot megölik a csajok, mi lenne ha beolvadnánk a tömegbe és táncolnánk?-mondta, ezzel megmentve Tomot.
-Én benne vagyok.-mondta Bill, megfogta Dóri csuklóját és eltűntek a sok ember közt.
-Jössz?-kérdezett Tom. Kicsit elpirultam. Szerencsére Tom ezt nem vette észre. Mi is odamentünk. A tánc közben sokan kérdezték a fiúkat, hogy "mérte nem lépnek fel mégegyszer?". Erre mi is kíváncsiak voltunk. A fiúk beleegyeztek egy utolsó számba. Felmentek a színpadra és eljátszották újra a SCHREI-t. Én és Dóri a lépcsőn álltunk. Nagyon cikis Dolog történt...(HOGY MI? AZ A KÖVI RÉSZBŐL KIDERÜL)

***Folyt. Köv.***