A fiúk beleegyeztek egy utolsó számba. Felmentek a színpadra és eljátszották újra a SCHREI-t. Én és Dóri a lépcsőn álltunk. De akkor nagyon cikis Dolog történt...Dóri elejtette a telóját, ami persze szét is esett. A padlóra borulva kerestük a teló darabjait. Mivel elég sötét volt rajtam és Dórin keresztül is át-át estek emberkék. Egy fiú akkorát esett hogy nekiesett a lámpának. Láncreakciót indított el. Amnint a lámpa ledőlt onnan, mindemnki elkezdett rombolni. A fiúk is a szám végén törtek zúztak. Ha belegondoloki hogy ez az egész abból indult hogy leesett Dóri telója. Elég ilyesztő hogy mikre nem képes egy szétesett telefon. Elnézve Dóri elbambult ám döbbent arckifejezését, miszerint láttuk a fiúkat törni zúzni, rájöttem hogy a nevükön és a korukon kívül alig tudok róluk valamit. Még egyszer Dórira néztem és elnevettem magam. Mivel a hangszereknek annyi a bulinak vége lett.
-Nincs kedvetek itt aludni velünk?-Tudakolózott Bill németül. Andreas mögöttünk volt. És mivel magasabb is volt nálunk ezért mi fel-hátra(ez hülyén hangzikXD) néztünk. Andreas ránk nézett.
-Mi van...-nézett értetlenül.-Jah...oké...-és elmagyarázta mit mondtak.
-Rendben. Akkor tolmácsold a következőt.-mondtam és vettem egy nagy levegőt mintha most egy 100000000 szavas mondatot akarnék megfogalmazni.
-Tehát...-És andreas is sóhajtott egyet, és kihúzta magát.
-Ezt nem kell lefordítanod.-csaptam a hasára amitől összecsuklott. Dóri szakadt a röhögéstől.-Mond meg nekik hogy...-megint úgy csináltam mintha megint fogalmaznék...-hogy...Rendben.-Andreas a fejére csapott Dóri meg majdnbem hanyat esett a nevetéstől. Andreas lefordította. Dóri is abbahagyta a nevetést. Nagy csönd lett...Egfyszercsak valaki csuklott egyet. Mindenki kutatta a "csuklás tulajdonosát". Még egy csuklás. Ez Dóritól jött. Mindenki rá nézett. De semmi. Csak nagy csönd. De akkor Dóri csuklott egyet. Mindenki elnevette magát. Tom egyszercsak kiragadott a csuklós-nevetős bandából. elhívott oldalra.
-Figyi.-kezdte németül de aztán eszébe jutott hogy én nem érteném. Angolra váltott át.-Figyelj. Ti úgyis itt alszotok nem? Nincs kedved velem egy szobába aludni?-Én kicsit gyanakodtam.
-Majd meggondolom.-mondtam. Visszamentem a többiekhez. Ők még mindíg nevettek. Észre se vették hogy eltűnktünk. Legalábbis én azt hittem.
-Andreas, Bill és én ebbe a szobába alszunk. Te és Tom alszotok a másikben.
-MI?! Ti helyettem tervezgettek?
-Mért. Tom nem ezt tudakolta?-Kérdezte Bill. Andreas lelkesen tolmácsolt.
-Honnan tudod.-Jött oda Tom is.
-Ikrek vagyunk vagy mi a fene.-Mondta. Ezen újra elkezdtünk nevetni. A hangulat megvolt.
Ismerkedés, poénkodás
2008.04.19. 15:22 Zizzke
-Tommal veszekedik. Tom bevágta a hisztit, mert nem találja a kedvenc gitárpengetőjét és anélkül nem hajlandó játszani.-Magyarázta Gordon. Én és Dóri összenéztünk.
-Jól van. Ha ilyen vagy hisztizz magadba.-mondta Bill németül és rávágott egyet az ajtóra. Mivel németül beszélt én és Dóri nem értettünk ebből semmit és Gordonra néztünk. Ő gyorsan elmagyarázta. Bill elindult felénk. Mindkettőnket fel lökött miközben elhúzott mellettünk. Dóri jól utána kiabált.
-Mivan! Most mért minket kell fellöknöd?
-Próbálkozz a WC ajtóval. Akkor talán még a tesódhoz is bejutsz!-mondtam én is utána. Persze Bill egy szót nem értett az egészből. Gordon nem szívesen de tolmácsolt. Bill visszajött.
-Entschuldigung.(jelentése: bocsánat)-mondta. Még mondott hozzá valamit. Mi nem értettük úgyhogy Gordont néztük.
-Azt mondta hogy segítsetek neki megkeresni Tom pengetőjét.-mondta Gordon.
-Bitte.(jelentése: kérlek.)-Mondta még hozzá Bill. Én és Dóri bólogattunk. Elkezdtük a keresést.
-Nem lehet, hogy a buszon van?-Kérdezte Dóri. Odakinnt volt egy nagy busz. Ezzel jöttek a srácok és a haverjaik akiket hoztak erre a "privát" bulira.
-Nézzük meg.-Mondta Bill, németül. Persze Gordon mindíg tolmácsolt. Felforgattuk az egész buszt. Minden ülés alatt megnéztük.
-MEGTALÁLTAM!-kiáltott fel Dóri.
-Ööhm...az nem az...az egy papírcetli. Először nézd meg.-oktattam ki Dórit. Ő végig csak nevetett a hülyeségén.-De ez itt már az!-mondtam és felkaptam a pengetőt az egyik ülésről. Oda adtam Billnek.
-Ididóta Tom...Csodálkozik hogyha elveszti a pengetőjét. De ha talán nem a zsebébe tenné...-mérgelődött Bill. Én és Dóri elkezdtünk nevetni ezen. Bementünk. Amikor bementünk és meglátták, hogy nálunk a pengető elkezdtek tapsolni. Én és Dorcsi (Dóri) elkezdtünk mosoloygni. Bill bekopogott Tom-hoz és Tom kinyitotta az ajtót. Bill a kezébe nyomta a pengetőt.
-Gyere sokész! Kezdjük mert szétszednek...-mondta és elrángatta a tesóját. Oda állt elénk.-Amúgy ők a segítőim és a magyarok akik nyertek.-mondta. Persze mi Dorcsival nem sokat értettünk belőle. De a lényeget megértettük.
-Danke mädel.-Mondta Tom.
-Ööhm...bitte.-mondta Dóri bizonytalanul...
-Az a kérlek...a szívsen az a gern.-mondtam. Nem vagyok németes, de Dóri se az. Kicsit tudunk németül.
-Jah igen...-mondta Dóri és a fiúkhoz fordúlt.-Gern.-a fiúk éretlenül néztek ránk. Dóri Gordonra pillantott.-Te...már megint rosszul mondtam?-kérdezte.
-Nem csak gondolom nem értették a magyar beszédeteket.
-Azzal semmi baj.-mondtam viccelődve.
-Gyertek lányok. Álljatok be legelőre.-Mondta Tom és csuklón ragadot. Bill is így tett Dorcsival. Mi beálltunk legelőre. El is kezdődött a buli. Rengeteg számot játszottak. Az utolsó a SCHREI volt. De előtte Bill kiment inni. Dóri előkapta a telóját és utána ment.
-Szia. Te is kérsz inni?-kérdezte. Gordon nem volt ott hogy fordítson. Bill Dóri felé mutatott egy poharat. Dóri megrázta a fejét. Bill gyorsan ivott és ment vissza. Mikor a folyósón voltakk elkezdődött a SCHREI zenéje. Dóri elkezdett kamerázni. Bill felért a színpadra. Én hátramentem Dórihoz. Felálltunk egy-egy székre és onnan néztük ahogy játszanak a fiúk. Bill egy pillanatban bedobta magát a közönségbe. Végig adogatták, a korlátig. Ott felmászott az "emeletre" és onnan énekelt. a szám végén Bill annyira kihajolt, hogy majdnem kiesett a korláton kívülre, de mindenki aki mögötte állt megragadta és visszarántotta. A banda rombolt, mindenki naon jól érezte magát. A "koncert" végén betettek valami némt zenét és elkezdtek táncolni és bulizni. Bill, Tom, Georg és Gustav odajöttek hozzánk. Bemutatkoztunk egymásnak és megtaláltuk a közös nyelvet. Angolul beszéltünk tovább. Nagyon jól elvoltunk. A fiúk leültek a kanapéra és nekünk nem hagytak helyet. Gustav már éppen fel akart volna állni, hogy legyen helyünk de én intettem neki, hogy nem kell. Dóri és én beültünk Tom ölébe. Se szó se beszéd. A többiek elkezdtek nevetni. Tom értetlenül nézett majd egy gúnyos vigyor jelent meg az arcán. Gondolt egyet és felpattant. Persze mi a földön landoltunk.
-ÁÁÁ-sikítottunk Dórival. Tom csak nevetett, majd felsegített. Gondolkoztam rajta hogy álljak bosszút ezért. Dóri is valami hasonlón gondolkodhatott. Georg ezt észre vette.
-Mielőtt Tomot megölik a csajok, mi lenne ha beolvadnánk a tömegbe és táncolnánk?-mondta, ezzel megmentve Tomot.
-Én benne vagyok.-mondta Bill, megfogta Dóri csuklóját és eltűntek a sok ember közt.
-Jössz?-kérdezett Tom. Kicsit elpirultam. Szerencsére Tom ezt nem vette észre. Mi is odamentünk. A tánc közben sokan kérdezték a fiúkat, hogy "mérte nem lépnek fel mégegyszer?". Erre mi is kíváncsiak voltunk. A fiúk beleegyeztek egy utolsó számba. Felmentek a színpadra és eljátszották újra a SCHREI-t. Én és Dóri a lépcsőn álltunk. Nagyon cikis Dolog történt...(HOGY MI? AZ A KÖVI RÉSZBŐL KIDERÜL)
***Folyt. Köv.***
-Jól van. Ha ilyen vagy hisztizz magadba.-mondta Bill németül és rávágott egyet az ajtóra. Mivel németül beszélt én és Dóri nem értettünk ebből semmit és Gordonra néztünk. Ő gyorsan elmagyarázta. Bill elindult felénk. Mindkettőnket fel lökött miközben elhúzott mellettünk. Dóri jól utána kiabált.
-Mivan! Most mért minket kell fellöknöd?
-Próbálkozz a WC ajtóval. Akkor talán még a tesódhoz is bejutsz!-mondtam én is utána. Persze Bill egy szót nem értett az egészből. Gordon nem szívesen de tolmácsolt. Bill visszajött.
-Entschuldigung.(jelentése: bocsánat)-mondta. Még mondott hozzá valamit. Mi nem értettük úgyhogy Gordont néztük.
-Azt mondta hogy segítsetek neki megkeresni Tom pengetőjét.-mondta Gordon.
-Bitte.(jelentése: kérlek.)-Mondta még hozzá Bill. Én és Dóri bólogattunk. Elkezdtük a keresést.
-Nem lehet, hogy a buszon van?-Kérdezte Dóri. Odakinnt volt egy nagy busz. Ezzel jöttek a srácok és a haverjaik akiket hoztak erre a "privát" bulira.
-Nézzük meg.-Mondta Bill, németül. Persze Gordon mindíg tolmácsolt. Felforgattuk az egész buszt. Minden ülés alatt megnéztük.
-MEGTALÁLTAM!-kiáltott fel Dóri.
-Ööhm...az nem az...az egy papírcetli. Először nézd meg.-oktattam ki Dórit. Ő végig csak nevetett a hülyeségén.-De ez itt már az!-mondtam és felkaptam a pengetőt az egyik ülésről. Oda adtam Billnek.
-Ididóta Tom...Csodálkozik hogyha elveszti a pengetőjét. De ha talán nem a zsebébe tenné...-mérgelődött Bill. Én és Dóri elkezdtünk nevetni ezen. Bementünk. Amikor bementünk és meglátták, hogy nálunk a pengető elkezdtek tapsolni. Én és Dorcsi (Dóri) elkezdtünk mosoloygni. Bill bekopogott Tom-hoz és Tom kinyitotta az ajtót. Bill a kezébe nyomta a pengetőt.
-Gyere sokész! Kezdjük mert szétszednek...-mondta és elrángatta a tesóját. Oda állt elénk.-Amúgy ők a segítőim és a magyarok akik nyertek.-mondta. Persze mi Dorcsival nem sokat értettünk belőle. De a lényeget megértettük.
-Danke mädel.-Mondta Tom.
-Ööhm...bitte.-mondta Dóri bizonytalanul...
-Az a kérlek...a szívsen az a gern.-mondtam. Nem vagyok németes, de Dóri se az. Kicsit tudunk németül.
-Jah igen...-mondta Dóri és a fiúkhoz fordúlt.-Gern.-a fiúk éretlenül néztek ránk. Dóri Gordonra pillantott.-Te...már megint rosszul mondtam?-kérdezte.
-Nem csak gondolom nem értették a magyar beszédeteket.
-Azzal semmi baj.-mondtam viccelődve.
-Gyertek lányok. Álljatok be legelőre.-Mondta Tom és csuklón ragadot. Bill is így tett Dorcsival. Mi beálltunk legelőre. El is kezdődött a buli. Rengeteg számot játszottak. Az utolsó a SCHREI volt. De előtte Bill kiment inni. Dóri előkapta a telóját és utána ment.
-Szia. Te is kérsz inni?-kérdezte. Gordon nem volt ott hogy fordítson. Bill Dóri felé mutatott egy poharat. Dóri megrázta a fejét. Bill gyorsan ivott és ment vissza. Mikor a folyósón voltakk elkezdődött a SCHREI zenéje. Dóri elkezdett kamerázni. Bill felért a színpadra. Én hátramentem Dórihoz. Felálltunk egy-egy székre és onnan néztük ahogy játszanak a fiúk. Bill egy pillanatban bedobta magát a közönségbe. Végig adogatták, a korlátig. Ott felmászott az "emeletre" és onnan énekelt. a szám végén Bill annyira kihajolt, hogy majdnem kiesett a korláton kívülre, de mindenki aki mögötte állt megragadta és visszarántotta. A banda rombolt, mindenki naon jól érezte magát. A "koncert" végén betettek valami némt zenét és elkezdtek táncolni és bulizni. Bill, Tom, Georg és Gustav odajöttek hozzánk. Bemutatkoztunk egymásnak és megtaláltuk a közös nyelvet. Angolul beszéltünk tovább. Nagyon jól elvoltunk. A fiúk leültek a kanapéra és nekünk nem hagytak helyet. Gustav már éppen fel akart volna állni, hogy legyen helyünk de én intettem neki, hogy nem kell. Dóri és én beültünk Tom ölébe. Se szó se beszéd. A többiek elkezdtek nevetni. Tom értetlenül nézett majd egy gúnyos vigyor jelent meg az arcán. Gondolt egyet és felpattant. Persze mi a földön landoltunk.
-ÁÁÁ-sikítottunk Dórival. Tom csak nevetett, majd felsegített. Gondolkoztam rajta hogy álljak bosszút ezért. Dóri is valami hasonlón gondolkodhatott. Georg ezt észre vette.
-Mielőtt Tomot megölik a csajok, mi lenne ha beolvadnánk a tömegbe és táncolnánk?-mondta, ezzel megmentve Tomot.
-Én benne vagyok.-mondta Bill, megfogta Dóri csuklóját és eltűntek a sok ember közt.
-Jössz?-kérdezett Tom. Kicsit elpirultam. Szerencsére Tom ezt nem vette észre. Mi is odamentünk. A tánc közben sokan kérdezték a fiúkat, hogy "mérte nem lépnek fel mégegyszer?". Erre mi is kíváncsiak voltunk. A fiúk beleegyeztek egy utolsó számba. Felmentek a színpadra és eljátszották újra a SCHREI-t. Én és Dóri a lépcsőn álltunk. Nagyon cikis Dolog történt...(HOGY MI? AZ A KÖVI RÉSZBŐL KIDERÜL)
***Folyt. Köv.***
Szólj hozzá!
(Schrei)ahogy a torkodon kifér, úgy ordíts a tesóddal
2008.04.19. 00:10 Zizzke
Márti vagyok. 14 éves. Minden álmom hogy egyszer találkozzak a Tokio Hotel gitárosával, Tommal. Egyszer sikerült nekem és a legjobb barátnőmnek, Dórinak eljutnunk egy koncertre. Egy rádiós műsorba szerezte egyik osztálytársunk a két VIP jegyet, csak ő nem szereti a TH-t és ezért nekünk adta. A koncert előtt fél órával már ott voltunk. De nem csak mi. Több ezren voltak. Átverekedtük magunkat a tömegen. A kordonnál egy csapat lány nem akartak átengedni. Mi mondhattuk, hogy VIP jegyünk van, de nem hitték el. Nagyon közeledtek felénk. Egyik őr odajött.
-Valami baj van?-kérdezte az őr.
-Igen. Kitúrnak a helyünkről.-Mondta az egyik csaj.
-Lányok. Ha nem bírtok magatokkal nem engedlek be.-mondta az őr nekünk.
-Dehát nekünk VIP jegyeink vannak.-mondtam.
-Akkor had lássam.-mondta az őr. Azok a lánmyok nagyon mosolyogtak és szinte sugárzott az arcukról a "na mivan? Lebuktál!" szöveg. Megszívták. Felmutattuk a jegyeinket. Az őr a hátunkra tette a kezét és elkísért minket a koncert teremig. A fiúk épp próbáltak. ketté váltunk. Én arra az oldalra ahol Tom állt, Dóri pedig oda ahol Bill állt. A 4 fiú lement a színpadról. A kapuk nyíltak, és tóultak befele az emberek. a közönség háromnegyede tinicsajokból állt. Olyan korúak, mint mi. Az arénában csak 2 szó visszhangzott. "TOKIO HOTEL". Mindenki ezt kiabálta. MAjd egy mély hang szólalt meg.
-2005-ben alakultak, Devillish-ből váltottak át. Erre vár mindenki aki most eljött. És most...jöjjön a...
-TOKIO HOTEL-kiabálta a közönség. Gitár majd dob hangzott fel. És akkor nagy füst és kilépett a színpadra Bill. A schrei-al kezdtek. A refrénnél minden "SCHREI" szónál a közönséghez tartotta a mikofont és a közönség egy emberként ordított.
-SCHREI!-nagyon jó volt. Már az elején elment a hangom, és szerintem ez Dórinál se volt másképp. Következő a durch den monsun. és így tovább, végig a SCHREI CD alapján. Csak azzal a külömbséggel hogy a Leb' die sekunde-t kihagyták. Sebaj. Rette mich, freunde bleiben, ich bin nich' ich, wenn nicht mer geht, lass uns hier raus, gegen meinen willen, jung und nicht mehr jugendfrei, der letze tag, unendlichkeit. Rájöttem, miért hagyták ki a leb' die sekune-t. Ez volt a finálé. Mi se lenne találóbb. Éljünk a pillanatnak-Leb' die sekunde. Kiörjöngtük magunkat. Nagyon jó volt. A koncert végén bemehettünk a fiúkhoz.
-Úr isten. Én nem akarok bemenni. Mert ha bemegyünk, akkor onnan ki is jövünk. Amire már nem lennék képes. De ha mégis...áááh...be akarok menni de nem is.-Mondta Dóri idegesen.
-Én bemegyek. De csak ha te is.-mondtam.
-Oké. akkor menjünk.
-Rendben.-mondtam majd elindultam.
-Csodálom a bátorságod.-futott utánam Dóri aki kicsit lemaradt.már az ajtó előtt álltunk.
-Nem. nem megy.-Fordult vissza Dóri.
-Látod. Már nekem se.-Mondtam én is. Lehet hogy nagyon megbántuk, de féltünk hogy nem olyanok mint a posztereken, a képeken vagy máshol. Hátat fordítottunk az ajtónak és elindultunk kifelé. Apum már várt ránk. Mi vittük haza Dórit. Kitettük a házuknál majd mentünk haza. Befeküdtem az ágyamba. egész este gondolkodtam. Jól döntöttem hogy nem mentem be? Ki tudja. A gondolataimba annyira belemerültem, hogy elaludtam. Reggel a telefonomra keltem.
-Igen?-szóltam bele a telefonba fáradtan.
-Szia. Felébresztettelk?-szólt bele Dóri
-Sikerült.
-Bocsi.
-Semmi baj. Mit szeretnél?
-Találkozunk ma? Le sétálhatnánk a patakhoz.
-Rendben. Akkor 1-kor atlizunk.
-most fél kettő van.
-Mennyi?
-Ez nem lotto reklám...amúgy igen.-legyen 4.
-Renndben. szia!-köszöntem el.
-csáó-köszönt el Dóri is. Lassan ment el az idő. Csak akkor gyorsult fel mikor eljött az unokatesóm. Csak azért jött át hogy adjon 2 meghívót.
-Ezt egy pályázaton nyertem. Én nem érek rá, és téged hívtalak volna úgy is, de így most te hívsz meg valakit.-mondta és a kezembe nyomta a meghívókat. A következő állt benne:
"A Tokio Hotel kiváltságois bulit tart. Erre CSAK ismerősök, barátok szoktak eljönnyi. De most kivételt teszünk. Mert most téged is várunk. Gyere el. Nem bánod meg!"
-Ezt tényleg nekem adod?
-Igen. Na nekem mennem kell. szia-És kilépett az ajtón. 4-kor taliztunk Dórival.
-Tessék.-Adtam oda neki a meghívót.
-Ezt nem hiszem el!-kiáltott fel Dóri, és a nyakamba ugrott.-Ez holnap lesz! ez Tök jóóó!-fejezte be.
-Én is alig várom-mondtam én is.
*másnap, a buli előtt*
-Menjünk be.-Indultam el.
-Rendben.-Mondta Dóri. Ezen most meglepődtem.-Mivan? Ez is egy koncertféle...nem?
-De...
-Akkor?
-Menjünk.-És bementünk. Az első látvány ami bennünket fogadott, az az hogy mindenki vagy ül, vagy áll, de unatkozik. Elénk lép egy 18 év körüli srác.
-Ti vagytok a magyarok?-Kérdezte.
-Igen.-Mondtam.
-A nevem Gordon. Énb fogok fordítani nektek. Én leszek a tolmács...satöbbi...
-Rendben.-mondtuk egyszerre Dórival.
-Mi van itt?-kérdeztem Gordont.
-Nézz csak oda.-mondta és egy ajtó felé mutatott, amin épp Bill dörömbölt és kiabált.
-Bill miért kiabál az ajtóval?-Kérdezte Dóri.
-Tommal veszekedik. Tom bevágta a hisztit, mert nem találja a kedvenc gitárpengetőjét és anélkül nem hajlandó játszani.-Magyarázta Gordon.
-Valami baj van?-kérdezte az őr.
-Igen. Kitúrnak a helyünkről.-Mondta az egyik csaj.
-Lányok. Ha nem bírtok magatokkal nem engedlek be.-mondta az őr nekünk.
-Dehát nekünk VIP jegyeink vannak.-mondtam.
-Akkor had lássam.-mondta az őr. Azok a lánmyok nagyon mosolyogtak és szinte sugárzott az arcukról a "na mivan? Lebuktál!" szöveg. Megszívták. Felmutattuk a jegyeinket. Az őr a hátunkra tette a kezét és elkísért minket a koncert teremig. A fiúk épp próbáltak. ketté váltunk. Én arra az oldalra ahol Tom állt, Dóri pedig oda ahol Bill állt. A 4 fiú lement a színpadról. A kapuk nyíltak, és tóultak befele az emberek. a közönség háromnegyede tinicsajokból állt. Olyan korúak, mint mi. Az arénában csak 2 szó visszhangzott. "TOKIO HOTEL". Mindenki ezt kiabálta. MAjd egy mély hang szólalt meg.
-2005-ben alakultak, Devillish-ből váltottak át. Erre vár mindenki aki most eljött. És most...jöjjön a...
-TOKIO HOTEL-kiabálta a közönség. Gitár majd dob hangzott fel. És akkor nagy füst és kilépett a színpadra Bill. A schrei-al kezdtek. A refrénnél minden "SCHREI" szónál a közönséghez tartotta a mikofont és a közönség egy emberként ordított.
-SCHREI!-nagyon jó volt. Már az elején elment a hangom, és szerintem ez Dórinál se volt másképp. Következő a durch den monsun. és így tovább, végig a SCHREI CD alapján. Csak azzal a külömbséggel hogy a Leb' die sekunde-t kihagyták. Sebaj. Rette mich, freunde bleiben, ich bin nich' ich, wenn nicht mer geht, lass uns hier raus, gegen meinen willen, jung und nicht mehr jugendfrei, der letze tag, unendlichkeit. Rájöttem, miért hagyták ki a leb' die sekune-t. Ez volt a finálé. Mi se lenne találóbb. Éljünk a pillanatnak-Leb' die sekunde. Kiörjöngtük magunkat. Nagyon jó volt. A koncert végén bemehettünk a fiúkhoz.
-Úr isten. Én nem akarok bemenni. Mert ha bemegyünk, akkor onnan ki is jövünk. Amire már nem lennék képes. De ha mégis...áááh...be akarok menni de nem is.-Mondta Dóri idegesen.
-Én bemegyek. De csak ha te is.-mondtam.
-Oké. akkor menjünk.
-Rendben.-mondtam majd elindultam.
-Csodálom a bátorságod.-futott utánam Dóri aki kicsit lemaradt.már az ajtó előtt álltunk.
-Nem. nem megy.-Fordult vissza Dóri.
-Látod. Már nekem se.-Mondtam én is. Lehet hogy nagyon megbántuk, de féltünk hogy nem olyanok mint a posztereken, a képeken vagy máshol. Hátat fordítottunk az ajtónak és elindultunk kifelé. Apum már várt ránk. Mi vittük haza Dórit. Kitettük a házuknál majd mentünk haza. Befeküdtem az ágyamba. egész este gondolkodtam. Jól döntöttem hogy nem mentem be? Ki tudja. A gondolataimba annyira belemerültem, hogy elaludtam. Reggel a telefonomra keltem.
-Igen?-szóltam bele a telefonba fáradtan.
-Szia. Felébresztettelk?-szólt bele Dóri
-Sikerült.
-Bocsi.
-Semmi baj. Mit szeretnél?
-Találkozunk ma? Le sétálhatnánk a patakhoz.
-Rendben. Akkor 1-kor atlizunk.
-most fél kettő van.
-Mennyi?
-Ez nem lotto reklám...amúgy igen.-legyen 4.
-Renndben. szia!-köszöntem el.
-csáó-köszönt el Dóri is. Lassan ment el az idő. Csak akkor gyorsult fel mikor eljött az unokatesóm. Csak azért jött át hogy adjon 2 meghívót.
-Ezt egy pályázaton nyertem. Én nem érek rá, és téged hívtalak volna úgy is, de így most te hívsz meg valakit.-mondta és a kezembe nyomta a meghívókat. A következő állt benne:
"A Tokio Hotel kiváltságois bulit tart. Erre CSAK ismerősök, barátok szoktak eljönnyi. De most kivételt teszünk. Mert most téged is várunk. Gyere el. Nem bánod meg!"
-Ezt tényleg nekem adod?
-Igen. Na nekem mennem kell. szia-És kilépett az ajtón. 4-kor taliztunk Dórival.
-Tessék.-Adtam oda neki a meghívót.
-Ezt nem hiszem el!-kiáltott fel Dóri, és a nyakamba ugrott.-Ez holnap lesz! ez Tök jóóó!-fejezte be.
-Én is alig várom-mondtam én is.
*másnap, a buli előtt*
-Menjünk be.-Indultam el.
-Rendben.-Mondta Dóri. Ezen most meglepődtem.-Mivan? Ez is egy koncertféle...nem?
-De...
-Akkor?
-Menjünk.-És bementünk. Az első látvány ami bennünket fogadott, az az hogy mindenki vagy ül, vagy áll, de unatkozik. Elénk lép egy 18 év körüli srác.
-Ti vagytok a magyarok?-Kérdezte.
-Igen.-Mondtam.
-A nevem Gordon. Énb fogok fordítani nektek. Én leszek a tolmács...satöbbi...
-Rendben.-mondtuk egyszerre Dórival.
-Mi van itt?-kérdeztem Gordont.
-Nézz csak oda.-mondta és egy ajtó felé mutatott, amin épp Bill dörömbölt és kiabált.
-Bill miért kiabál az ajtóval?-Kérdezte Dóri.
-Tommal veszekedik. Tom bevágta a hisztit, mert nem találja a kedvenc gitárpengetőjét és anélkül nem hajlandó játszani.-Magyarázta Gordon.
Szólj hozzá!
